Stipino nem úgy született, hogy valaki leült az asztalhoz, és azt mondta: „Találjunk ki egy koncepciót.”
Dehogyis.
Először az alma volt. Aztán a lé. Aztán a pálinka. Aztán az emberek. Valaki eljön az egyikért, marad a másik miatt, eszik egy harmadikat, majd megkérdezi, mikor jöhet újra.
Így lesz egy gazdaságból igazi hely.
Nem étterem. Nem szálloda. Nem rendezvényterem. És nem is csupán egy medencés ház.
Stipino az, amikor csak egy kicsit pihenni érkezel, aztán úgy kötsz ki az asztalnál, mintha már százszor jártál volna itt.
0 hozzászólás