STIPINE ŽVRLJE

Ki a fene az a Stipe?

Ha olvastatok már valamit a Žvrlje rovatomból, ideje, hogy magamról is meséljek egy kicsit.
Stipe Dumančić
6 perc olvasás
Tetszett? Ossza meg!
Email
Link másolva

Stipe Dumančić. Igen, az a Stipe.

Már kölyökként is arról voltam híres, hogy képtelen vagyok nyugton maradni. Mindig történt valami, mindig ott voltam, ahol semmi keresnivalóm nem volt, és általában olyasmit csináltam, amitől a felnőttek úgy érezték, ordítva kell szólítaniuk.

„Stipe már megint valami baromságot csinál!”, „Ott van a fán!”, „Ott van a tetőn!”, és egyszer, esküszöm, még az is elhangzott, hogy „Ott van a pöcegödörben!”

Igen, jól olvastátok. A pöcegödörben. De erről majd máskor.

A csínytevés csak az egyik része volt a dolognak. Egyszerűen minden érdekelt. Látnom kellett, hogyan működik valami, mi van benne, miért pont úgy működik, és mi történik, ha olyat csinálok vele, amire nyilvánvalóan nem tervezték. Ezek a kísérletek nem mindig végződtek túl jól, főleg a szüleim szemszögéből nézve.

Most már elmúltam negyven, és nem mondhatom, hogy sokat javult volna a helyzet. Továbbra is mindenféle dolog érdekel, csak ma már, ha szétszedek vagy elcseszek valamit, többnyire én fizetem a javítást.

Stipe kisfiúként a fehér fátylat viselő nagymamája mellett
Az unokatestvérem esküvője, 1995. Nagymama játssza a menyasszonyt, én meg épp akkor tanultam meg jó nagyokat köpni. A képen pont felkrákogok egyet. 😀

A számítógépektől az almáig, aztán vissza a számítógépekhez

A kilencvenes években kezdtem számítógépekkel foglalkozni, amikor a technológia egészen másképp nézett ki, mint ma. Órákig el tudtam ülni a gép előtt, kísérleteztem, és próbáltam rájönni, hogyan működnek a dolgok.

Idővel aztán az élet a mezőgazdaság felé sodort. Úgy tizenöt évig almát termesztettem, foglalkoztam a termeléssel, az értékesítéssel és minden egyébbel, ami ezzel jár.

Stipe egy sor piros alma mögött
Az első almáim, 2009.

Aki sosem gazdálkodott komolyan, nehezen érti meg, milyen rohadt kemény munka ez. Tervezhetsz, befektethetsz és dolgozhatsz látástól vakulásig, aztán jön a fagy, a jégverés, az aszály vagy valami más, és elég gyorsan rájössz, mennyit érnek a terveid. A természet pedig baromira leszarja az üzleti terveidet.

Sok időt töltöttem úton is, az ország minden részén felkerestem a vevőimet. Szerintem nem sok olyan vidéke van Horvátországnak, ahol ne jártam volna. Ha versenyt rendeznének abból, hogy ki ismeri jobban a benzinkutakat, egész jó eséllyel indulnék.

Stipe a levegőbe dobott almákkal a „Volim jabuke” („Szeretem az almát”) feliratú ládák előtt
Szeretem az almát, 2011.

Abban a tizenöt évben sok mindent megtanultam, főleg az emberekről, végül pedig úgy döntöttem, felhagyok a nagyüzemi almatermesztéssel. Hogy miért? Nos, az egy másik Žvrlje-írás témája.

Hogyan kerültem teljesen véletlenül a turizmusba?

Amikor manapság vállalkozók történeteit hallgatom, szinte mindig szóba kerül valami nagy vízió, életre szóló álom vagy szenvedély, ami sikerre vitte őket.

Nálam ez egy kicsit másképp alakult.

Egyszer megtudtam, hogy európai uniós támogatásból is lehet medencét építeni. Volt házam, birtokom, helyem, és arra gondoltam, kár lenne meg sem próbálni kezdeni ezzel valamit.

Hát így kezdődött a történetem a turizmussal, minden különösebb életfilozófia nélkül.

Ma itt van a Villa Stipino, a nagy birtok, a tó, a medence, a pavilon, a saját termékeink és az ételek, amelyekkel a vendégeinket kínáljuk. Meg egy rakás munka, amiből első pillantásra semmi sem látszik.

A Villa Stipino szabadtéri medencével naplementekor
A Villa Stipino és a medence.

A vendégek főleg a szép oldalát látják, ami teljesen természetes, hiszen ezért jöttek. Abból már kevesebb látszik, hogy mennyi mindent kell karbantartani, megszervezni és megjavítani, és milyen gyakran bukkan fel valami, amit nem lehetett előre látni.

Van, aki talán úgy képzeli, hogy egy ilyen birtok gazdája az árnyékban üldögél, kávézik és számolja a pénzét. Én is szívesen megismerném azt az embert.

A legnagyobb bajom? Túl sok minden érdekel.

Közben megint komolyabban elkezdtem foglalkozni a technológiával, ami igazából mindig is érdekelt. Weboldalak, webshopok, programozás, mesterséges intelligencia, automatizálás és mindenféle új üzleti modell. Ez csak egy része annak, amivel ma foglalkozom.

Különösen érdekel, mit lehet egyszerűbben csinálni. Amikor azt látom, hogy valaki naponta több órát tölt valamivel, amit egy számítógép néhány másodperc alatt elvégezne, rögtön azon kezdek gondolkodni, hogyan lehetne másképp megoldani.

A gond az, hogy nálam ez ritkán áll meg a gondolkodásnál. Elkezdek utánanézni valaminek, közben felfedezek három másik dolgot, és mire észbe kapok, már egy új projekten jár az agyam, amit egyáltalán nem terveztem.

Simán eltöltök akár pár órát azzal, hogy kitaláljam, hogyan lehetne jobb a webshop, aztán átváltok a motorokra, a gazdaságra, a pszichológiára, a politikára vagy bármi másra, ami éppen eszembe jut.

Eszem ágában sincs azt hinni, hogy mindenhez értek. Egyszerűen szeretem tudni, hogyan működnek a dolgok.

Egy komoly gondom azért van. Ötletem jóval több van, mint időm, és eleinte szinte mindegyiket remeknek tartom. Egészen addig, amíg rá nem jövök, mennyi idő, pénz és idegeskedés lesz, mire megvalósítom.

Aztán ahelyett, hogy tanulnék belőle, a következő ötlettel pontosan ugyanezt csinálom.

Miért kezdtem el írni a Žvrlje rovatot?

Régóta motoszkál a fejemben egy csomó téma, amiről szívesen írnék. Néha valami, amit a vállalkozásban tapasztaltam, máskor a technológia, a mezőgazdaság vagy a turizmus. Néha meg egyszerűen egy társadalmi jelenség, egy politikai döntés vagy valami emberi viselkedés, amiben nem sok értelmet látok.

Gyakran beszélgetek másokkal ilyesmiről, és arra gondoltam, le is írhatnám ezeket a dolgokat. Nem hiszem, hogy különösebben fontos üzenetem lenne az emberiségnek. Az írás segít, hogy jobban rendezzem a saját gondolataimat, és közben talán egy érdekes vita is kialakul.

Eszem ágában sincs itt mindentudó szakértőt játszani, életbölcsességeket osztogatni, vagy olyanokat írni, amelyekben minden második mondat valami mélyenszántó üzenet. Azt írom majd, amit gondolok, úgy, ahogy beszélni szoktam. Akinek tetszik, annak tetszik.

Azt sem várom, hogy mindenki egyetértsen velem. Sokkal érdekesebb olyannal beszélgetni, aki más véleményen van és érvelni is tud mellette, mint olyannal, aki csak helyesel.

Lesz itt tehát mindenféle a mezőgazdaságtól, a turizmustól, a technológiától és az üzlettől a politikáig, a társadalomig, az ételekig, a pénzig és a hétköznapi hülyeségekig, amelyek felkeltik a figyelmemet.

Lehet, hogy öt vagy tíz év múlva majd azt kérdezem magamtól, mi a fene járt a fejemben, amikor egy-egy szöveget megírtam. Szerintem ez teljesen normális. Sokkal furcsábbnak tartanám, ha ma mindenről hajszálpontosan ugyanazt gondolnám, mint húsz éve.

Találkozunk a Žvrlje rovatban

Ha szállást, házi termékeket, ajvárt vagy egy jó baranyai halászlevet kerestetek a Stipino oldalán, nyugi, mindez továbbra is itt van.

A Žvrlje csak egy külön kis sarok, ahol arról írok, ami érdekel, amit átéltem, és amiről éppen úgy érzem, érdemes hozzáfűznöm valamit.

Nem fogok külön ügyelni arra, hogy mindenkinek tetsszen, amit írok, és arra sincs szándékom, hogy minden gondolatomat a marketing kedvéért szépen becsomagoljam.

Ha tetszik valami, örülök neki. Ha másképp látjátok, írjátok meg nyugodtan, hogy miért. Talán jó vita kerekedik belőle. Ha pedig az egész az idegeitekre megy, hát ez van, basszus. Nagy az internet, biztosan találtok valami érdekesebbet.

Stipe

U. i. Ha még mindig kíváncsiak vagytok arra a pöcegödörre a történet elejéről, nem felejtettem el. De azért nem lehet mindent rögtön elmesélni.

0 hozzászólás

Hozzászólás írása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A szerzőről

Stipe Dumančić Superman-jelmezben

Stipe Dumančić

VÍZIÓKKAL TELI VEZETŐ · ÚJÍTÓ · AJVÁREVANGÉLISTA

Szenvedélyes vezető vagyok, több mint húsz éve teremtek értéket paprikából. Felforgattam a baranyai befőzést, felskáláztam a lekvárfőzést, és felépítettem egy szörp-ökoszisztémát.

Hiszek a szinergiában, az agilitásban és abban, hogy ezt a bekezdést senki sem olvassa végig. Nyitott vagyok az együttműködésre. Egyébként.

Hétfőn nem.

Bővebben rólam →

A webáruház kínálatából

Minden termék →